Krusovszky Dénes - Elromlani milyen szép

Rossznak kellene lennem,
hogy erről mondjak valamit,
ahogy megyünk el, egymás
mellett, az milyen szép,
mint a busz kijelzője,
elromlani milyen szép,
minden megálló végállomás.

*

Nem éreznek semmit,
fáradtan mozognak, hideg szavak
kopognak egy betonkeverőben.
 
*

Vonatablak,
az alagút végén
felvillan mégis,
de üres keret csak,
nincs mögötte táj,
ha sötét lenne újra,
talán meglátnám
magam.

*

Aztán szabadnak lenni,
mint egy tárgy,
próbálom elképzelni,
egy kalapács például,
megfogod
és nincsen benne isten.

*

Soha nincs itt és beszél,
hogy elrontani milyen szép,
mondjuk szakállal az arcot,
de ami nincs itt, az beszél,
már nem jut eszembe semmi rólunk.

*

Egy hentespult a legelőről
vajon mit tudna mondani még?

Meghalni, elszunnyadni és alunni

Ha lenne sketchbookom...

Örömmel jelentem be, hogy van már hat óra közmunkám. Tegnap három óra pad és kukafestés, ma cigarettacsikk szedés, ó igen. Ezen kívül voltam (nép)táncházban, sütöttem browniet, hepajkodtam a lányokkal, matekoztam, aludtam.

Leírva ez mind vidámnak tűnik, illetve azok is, de jelenlegi hangulatom nem igazán tartozik ebbe a kategóriába. Ami nem baj, mert így sem rossz, csak fásult. Talán. Fáradt inkább, csöndesen szomorú, ami még jól is tud esni néha. Főleg, ha van megfelelő ital és hely és tevékenység.

Ki hordaná e terheket izzadva, nyögve élte fáradalmin, ha rettegésünk egy halál utáni valamitől -a nem ismert tartomány, melyből nem tér meg utazó- le nem lohasztja kedvünk, inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlenek felé sietni?

Dolgok, amiket nem értek

1. Hova tűnt az órán elkezdett és leírt feladat a fizikafüzetemből
2. Hogyan került karcolás a hasamra
3. ... és a térdemre
4. Miért van farizomlázam, ha nem is csináltam semmit
5. Miért a papír általi vágás a leginkább fájó

Viszont amit a leginkább nem értek az az, hogy miért érzi bármelyik hímnemű lény feljogosítva, vagy bátorítva magát arra, hogy közeledjen, csak azért mert nem vagyok bunkó és lehet velem beszélgetni?

Egyszerűen nem értem.

Jól figyeljenek arra, amit most mondok!

Valahogy le kéne nyugtatni magam és befejezni a stresszevést, mert teljesen értelmetlen az egész. Amúgy sütök, csak nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztem és mint mindig, most is kiakaszt. Holnap összesen három órám lesz, aztán találkozom Petrával, aztán megyek Pestre, szombaton opera, előtte még Karmazsin (remélem) és matek, utána meg ahj. Vonatozás, vasárnap tanulás, esszéírás, matek további gyakorlása, agyfasz és hajmosás. Vagy vasárnapi esti depi, de jelen állapotomban az agyfasz helytállóbb. 

Egyébként nem is mondtam, a Lev Tolsztoj és kora elnevezésű versenyen harmadikok lettünk, lehet örülni meg minden.

Nem tetszik, hogy a konyhában kupi van, vagyis inkább az nem, hogy én csináltam és nekem is kell elpakolnom. Ellenben az nagyon, hogy a suliban a lányvécében leszedték a tükröket, így nincs akkora sor, tényleg csak az tartózkodik a helyiségben, akinek kell. Aztán aztán, konyhapakolás helyett megjött az ihlet.

Még mindig nincs sketchbookom, még mindig le vagyok maradva Goodreadsen négy könyvvel a tervezettől, még mindig feszült vagyok kicsit, de alakul már a helyzet. Főleg, ha ki lesz sülve a fordított alma torta.

Kisült és szép és megnéztem a Komment Keddet és valaki más mosogat helyettem, ennek nem örülök. Elég volt mára? Akkor be is fejezem.