Gondolkoztam azon, hogy holnap már május és hogy lehet, hogy még e hónapban kéne írnom a hétvégémről, de akinek kellett, már elmondtam, úgyhogy nem tudom. Azért megörökítem.

Szóval voltam Budapesten, mind a két felében, pénteken főleg Budán, matekoztam, fagyit ettem, meg megnéztük a Rocky Horror Picture Showt, aztán szombaton inkább Pesten voltam. Láttam a Murdert, voltak (életemben először) Ikeázni, lett plüss brokkolim, elmentünk a Siriusba, ami még mindig egy remek hely, csak mást adtak, mint amit rendeltem és hulla fáradtak voltunk, de azért élveztük. Aznap még megnéztük az moziban az Vasember harmadik részét, ami szintén iszonyatosan élvezetesnek bizonyult (kivételt képez ez alól a zene). Utána természetesen megnéztük Szirmai kritikáját.

Vasárnap nem történt semmi különös, matekoztunk, ettünk, jöttem haza, büszkén cipelve a plüss brokkolimat. Utána felmostam.

Ugye, hogy milyen izgalmasan hangzik? Nem? Hát szerintem sem.
Pedig ez volt életem egyik legjobb hétvégéje, és annyi érzelem van bennem, most is olyan lelkes vagyok még, de akinek kellett, annak már meséltem, ide csak konzerválom a tényeket.

This time I mean it

Zooey nyugodtan ült, és figyelte a hópelyhek kavargását. -Néha úgy érzem, akkor lennék boldog, ha egyszerűen lefekhetnék, és soha többé fel se ébrednék - mondta.

Ha még nem mondtam volna

... és még nem mondtam, szóval fuck this shit, miért vagyok ennyire lusta, miért nem vagyok képes látni az összefüggéseket, hogy képzeltem azt, hogy nem tanulok, mi a jó franc van velem, egyszerűen képtelen vagyok felfogni képtelenségemet, holnap lehet írunk fizikából. nem engedhetem meg magamnak a négyest sem. ebben semmi ráció nincs. már most elegem van.

pedig olyan szépen javítottam kémiából és földrajzból is, de természetesen most lerontom a matekom, fizikából a tanár pedig bármelyik pillanatban rájöhet, hogy egy segg vagyok. 

argh. butaszág az egész.

Angenehm

Akkora jellemfejlődésen mentem keresztül, mint Kitty az Anna Kareninában (nem).
Viszont akkora rend és kacatmentesség van házam táján, mint még soha.

nyitva van az ablak és kezd hideg lenni, de nem bírom becsukni, képtelen vagyok ellenállni a tavasznak.
jól mondták, ha télen tizenöt fok van, becsukjuk a nyílászárót, mert hideg van; ha nyáron, vagy tavasszal van tizenöt fok, akkor kinyitjuk, mert meleg van. meleg van és tavasz.

Blackbird singing in the dead of night, take these broken wings and learn to fly

Most már ki merem jelenti, hogy tavasz van, és remélem még egy jó hónapig (szép remények) tavasz is marad, igazi tavasz, nem nyár. Imádom ilyenkor a természetet, abszolút feel good van, voltunk apával biciklizni, és honlap is megyünk és csütörtökön is, ezentúl heti háromszor kerekezés lesz, valahogy formába kell hoznom magam nyárra, bár a gömb is egy forma.

-That was unfair! -Life is unfair, my dear boy.

Már megint szomorú vagyok, fogalmam sincs miért, nem jó érzés, nem tudok mit tenni, van egy papírfecnim, amin körülbelül hússzor rajta van ez a kijelentés, nem csinálhatok mindig újat. Kár.

Április 11-e van, csak szólok.

Ha nem lennék annyira elhavazva, mint amennyire el vagyok havazva, akkor írnék egy bejegyzést arról, hogy el vagyok havazva, de mivel annyira el vagyok havazva, nem írok.

We can be heroes just for one day

Senki ne várjon tőlem élménybeszámolót, magvas gondolatokat, most csak feeling good van. 

Ez a dal (ez a film) pedig olyan, hogy igazából szomorú, végig tudnám sírni, de mégis, nevetni kell rajta, nevetve sírni, mert rólunk szól, mindenkiről, a fiatalságról, tele klisével, mégis egyedi módon, úgy hogy szívhez szóló legyen, úgy hogy ne a végén sírjak, úgy hogy három napon belül megnézzem másodjára és továbbra is imádjam, úgy hogy minden este az Asleepet hallgassam elalvás előtt, úgy hogy angolul akarjam elolvasni a könyvet és úgy, hogy érdeklődjek David Bowie iránt.

Though nothing
Will keep us together
We could steal time
Just for one day

Vörösmarty Mihály - Előszó (részlet)

Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Reggel felkeltem a szokott időben, vagyis felébredtem, majd "a szundi úgyis szól öt perc múlva" gondolatbeli felkiáltással szépen vissza is süppedtem az álomba, meghatározhatatlan idő múlva felkeltem és kibattyogtam a konyhába, majd amikor visszafordultam az üvegemért, megláttam a mikró kijelzőjét és rémülten konstatáltam, hogy háromnegyed hét van, ami azt jelenti, hogy húsz percen keresztül fogalmam sincs mit csináltam. Oké, aludtam, na de kérem, ez nem normális, az ébresztőm hangos, és szundi volt ez idő alatt minimum háromszor, de nem. Aludtam. Haha, jó volt. És beértem suliba, szóval semmi baj, de ez a kiesett húsz perc nagyon frusztráló, úgyhogy ma alszom.

Olyat akarok veled, amit csak veled lehet

Reggel korán keltem, hogy lássam a Burkot. Láttam. És vettem Mechanikus narancs dvd-t mert megláttam, és nem bírtam ki, régóta sóvárgok már érte. Igaz, hogy a filmért, nem terveztem megvenni, de szembejött velem, nem hagytam ott. És voltam édesanyával kávézni (teát ittam), boldog születésnapja alkalmából. Meg tanultam is. Elvileg most is azt csinálom. 

Este pedig szintén filmet nézek.

Lassan vége a hétfőnek és mindenki halál érdektelen

Pedig milyen mókás kis szünet volt ez!

És még tart. Na de.

Csütörtök.

Körülbelül tíz perccel keltem korábban, mint máskor; felöltöztem, összepakoltam, konzultáltam Petrával, reggeliztem és indultunk. Egész hamar megérkeztem a vasútállomásra, vettünk pogit, sajtos rudat, ja és vonatjegyeket, vártuk Rékát, aki levest reggelizett, majd elindultunk (öt perc késéssel hujujuj). Odafele a nyolcszemélyes fülkében kényelmesen elhelyezkedtünk hatan, énekelgettünk, beszélgettünk, elvoltunk, ahogy szokás, majd meg is érkeztünk másfél óra múlva az Keletibe. Onnan pár perc séta után, mondanom sem kell hova, hát nem, DE! az Aréna plázához érkeztünk, kerestünk illemhelyet, ruhatárat, majd miután megtaláltuk őket, indultunk is kávézni, mert miért ne. A Starbucksba, mert miért ne, ezer forintos frappucinot ittam, mert miért ne és szépen el is röpült egy óra. utána egyik boltba be és ki és megint be egy másikba és ki, a sorrendet nem tudom, sikerült ennem egy Jim Morrison felsőt a Pull&Bearben, valamint egy nagyon szép kék inget a H&Mben, Fanni talált magának nadrágot, Réka korrektort, Blanka rövid ujjút, Petra hosszú ujjút, Saci pedig tartózkodott, ő csak kajára és kávéra költött. haha. Csak. Közben bolondoztunk a Clarie'sben, meg azon kívül is, ettem Nordsee szendvicset, mert szintén miért ne (tejóég, ennyi reklámot), aztán káposztasalátát is, mert finom. A vonat indulása előtt egy órával eldőltünk az elfekvőbe, majd egy utolsó rendbeszedés után szépen kivonultunk az Aréna területéről. Visszafele kapkodtuk magunkat, pedig igazán felesleges volt. Felszálltunk, megbizonyosodtunk róla, hogy jó helyen vagyunk (jó helyen voltunk,de akkor már pusztán hat személyes fülkében) és egészen megérkezésig ugyanazt csináltuk, mind odafele úton. Az állomáson könnyes búcsút vettünk a csapat felétől, Blankával megvártuk Saci apukáját, és várakozás közben letörött a cipősarka és én így utoljára a Carolos esetnél röhögtem, igazán felemelő volt. Megfájdult a torkom. De igazán mókás volt. Ja igen, ezt már mondtam. Az este is. Dénessel matekoztunk, majd megnéztük a Csíkos pizsamás fiút és jajj, az a film.

Péntek.

Fogalmam sincs mikor keltem, de akkor felkeltem, majd valamikor elkezdtem édesapának browniest sütni, amiből egy egész lapos, ám kerek és isteni finom torta lett. Igaz, sülése közben megjött, és Panka is és pakoltunk. Meg indulás és tortaevés előtt beiktattunk egy rövid fotózást, egész kellemes képek születtek, minő öröm. Miután mindenki evett és énekeltünk, indultunk is rokonlátogatásra. Kecskeméttől fogva megérkezésig énekeltünk. Előbb ballagási dalokat, utána kommunista dalokat, himnuszokat, népdalokat, a végén pedig műdalokat, de szerencsére abból kevesebb volt, megérkeztünk. Nagy összeborulások, vacsora, háromnyelvű kommunikáció jó sokáig, fürdés alvás, másnapra tervezett korai kelés.

Szombat.

Hah. Körülbelül délben keltünk, hamar felöltöztünk, ebédeltünk előző napi vacsorát, majd az ifjúság, azaz mi, fogta magát és autóba ült, elhajtott a Sugó-partig. És sétált. El a kilátóig, fel a kilátóra, le a kilátóról, el a Béke-térig (láttam evezősöket), vissza, elvileg négy kilométert megtettünk.Utána mily meglepő, ettünk, háromféle sütit és volt hozzá kávé is, amit nem iszom, de most kivételt tettem és jó sok tejjel, valamint cukorral fogyasztottam el. Uzsonna után, hogy-hogy nem elérkezett a vacsoraidő, és mivel húsvét van/volt, megadtuk a módját. Sonka, kolbász, főtt tojás, többféle torma, kalácsok, kenyér, retek, cékla, zöldhagyma. Jajj de jó volt. Utána a népes ifjúság elvonult és zenét hallgatott, cserélt, énekelt, táncolt. Khm. Annyira jó volt! Nem is gondoltam volna, ohgy a német  másod unokatestvérekkel ilyen jól elleszek, de ez megcáfolódott. Pedig a nyelvtudás német része erősen hiányos, mégis remekül szórakoztam/tunk. Azonos kor, természet, ízlés mindenkit összehoz, meg amúgy is rokonyok vagyunk.

Vafárnap.

Jajj, ez az óraátállítás. Valamilyen félkor felkeltem, hajat mostam, majd a többiek is felébredtek, jöttek a külföldiek, mentünk a zétterembe, kaptam körtelevet, ettem sokat, a leves megégette a szájpadlásomat, szép hólyagos lett, de azért a kijevi jércemellet legyűrtem. Hah. Utána megint süti, kávé (khm), képnézegetés és hű. Eddig is tudtam, hogy mama szép képeket fest, de hogy ennyire, és ilyen változatosan. Akkor is, ha sokszor megesik, hogy olyan festéket használ, amilyen épp van és az határozza meg a képeit. Szóval, hű, egyiket-másikat én is szó nélkül vittem volna magammal. De nem. Kiválasztották, énekelgettünk egy sort, megint sütiztünk, pogácsát is ettünk, majd könnyes búcsút vettünk előbb nagybácsitól, majd a többiektől, és elhajtottunk. É megérkeztünk és késő este volt.

Hétfő.

Ma. Korán keltünk, rendbetettük a házat, sütit sütöttünk, tanulgattunk és vártunk és vártunk és vártunk, ezek a mai fiatalok, rémes! Olyan dél körül aztán megmentettek és jöttek locsolni, majd matekoztunk és megjött édesanyánk és elkezdődött a móka, mert jöttek többen is és kaptak sütit, és az enyém nem sült meg de legalább csokis volt és ettünk és ittunk és sztorizgattunk és nevettünk. Aztán néhányan elmentek, néhányan jöttek, aztán Panka is elment, mi meg videókat néztünk, aztán majdnem hét óra volt, mire elmentek, de megérte. Utána próbálkoztam angolházit írni, majd vacsoráztunk és édes szüléimmel megnéztem a Sherlock első évadának második részét. És még mindig tetszik. Jajj, nagyon.

Hát nem megmondtam, hogy mókás volt? És még nincs vége. Holnap jön csak az igazi finomság.