Csak mert Palya Beát hallhatok.
Nos hát. Egy hét a júliusból, csak úgy huss - eltelt.
De nem akárhogy! Egri tábor, csak nekünk, volt nyolcadikosoknak, a két osztályfőnökkel. Meleggel, forrósággal, túrákkal, nem alvással, napi kétszeri fürdéssel, strandolással, etno rock koncerttel, pókerezéssel, zenecsatorna leséssel, hajnali beszélgetésekkel, csínytevésekkel, fiúk részéről hörgésekkel, énekléssel (nem, annak nem lehet nevezni), részemről olvasással, összekapásokkal, nevetésekkel. Szóval úgy telt el, ahogy egy tábornak el kellett telnie. Élveztem minden egyes percet, az utolsó két nap volt a legjobb, de végig emelkedett hangulat uralkodott a társaságon.
Most egyedül vagyok itthon. És élvezem. Imádok egyedül lenni. Ilyenkor csak részben vagyok lusta. Viszonylag korán kelek, pakolászok, reggelizek, beágyazok, mindenhol rend van, virágok meglocsolva, déli oldalon redőnyök lehúzva, és még a konyhával is minden rendben. Egyébként kezdek rájönni, hogy egy nagyon extrovertált emberből szépen lassan átalakulok introvertálttá. Persze csak egy kicsit, de eléggé látványos a változás. Szeretek találkozni a barátokkal (nem mindig, az is igaz), de ki kell pihennem őket. Ez a két nap, amit egyedül töltök itthon pont erre jó. Azt csinálok, amit akarok és mivel semmit nem akarok csinálni, ez tökéletesen teljesül. Inkább be is fejezem, megyek legmasterezni, vagy felülésezni, vagy épp angolozni, esetleg kettőkor ebédelni. És filmet nézni. Vagy olvasni.
Remélem azért nektek tartalmasabb a nyaratok, vagy legalábbis olyan, amilyet elterveztetek, vagy jobb! Még van majdnem két hónap, hajrá, hajrá :D
