szerda, február 29

Hadd mondjak néhány szót a hirtelen felindulásból. Mert az utolsó két bejegyzés pusztán a hirtelen indulatok/érzelmek miatt született, de azért jól esett. 
Kirohantam minden ellen, majd nagy nehezen elvonszoltam magam törit tanulni és rájöttem ,hogy egy undorító alak vagyok. mert kb tíz perc jegyzetelés és olvasás után értettem mindent és nem volt felszínes. Ha holnap óra előtt átnézem ötöst írok belőle (azért nem tuti, mert a kémia tznél is ezt mondtam és tessék!). és erre a tíz percre nem vagyok képes naponta négy tantárgyból! igen, a lustaságom határtalan. Ennek ellenére rendet rakni még mindig szeretek. Csak el kell kezdeni azt is. Viszont hajmosás után lenyugodva, átszellemülten könnyebb volt tisztán látni a dolgokat. Szóval tanulni kell. Kéne. Egy kicsit többet. Bár a semminél minden több.
Ugye?



I regret nothing.

What shall I do?

Én azt mondom, hogy elegem van a sok várakozásból , csöndből, semmiből, meg a mindenből is. Ez már nem állapot, valami kéne, hogy feldobjon, vagy valaki, mindegy nekem már. Ma teljes mértékben olyan voltam, mint Marvin és még a fejem is fáj. Ennyire nem szoktam negatív lenni, de a saját hülyeségem, sulykolásom és lustaságom lehúzott. A fene esne bele a két pont híján négyes de így hármas kémia tz-be, a matek hármasba a világ összes négyesnél rosszabb jegyébe, a tanulásba, ami nem létezik, a fel nem takarított porcicákra és a többibe is.Igen, jelenleg nagyon haragszom magamra, remélem a hét további része jobb lesz.

Úgyis kezdődik a március. Ollé. 
Hagyhattam volna tumblrin is, de ez gyönyörű.

kedd, február 28

Annyit mondok bassza meg az időjárás, már elnézést, nekem semmi bajom a téllel, de az, hogy körülbelül egy hétig beetet mindenkit azzal, hogy igen itt a tavasz, napsütés, móka kacagás és vékony kabát, utána meg elkezd havazni, azért na....
Csak legyen már tavasz végre. Piros kabátos, napsütéses, szeles, esős, madárcsicsergéses, kacsaetetős,sétálgatós, szívmelengető boldog tavasz!

Na akkor még egyszer húzzunk bele és erre az évre végeztem!

Folytassuk a folytatni valót, ott ahol még nem is tartunk, pedig kellett volna. Már péntek este el kellett volna kezdeni kitombolni magamból az ideget, ami nem is volt bennem, de ezt csak szombat fél déltől tudtam megtenni. Azelőtt fürdés helyett gépeztem, majd elmentem fürödni, azért mégis... majd gépeztem, egyszer átnéztem a szótárat (őszintén az utolsó pillanatban már semmi nem segít, de a tudat, hogy tettem valamit az ügy érdekében kicsit megnyugtatott) és zenét hallgattam. Megint a már ismert koktél, csupa Doors, Beatles, Kinks és minden más ami még a repertoárban van (The boat that rocked soundtrack köszönöm!).
Majd egy órával indulás előtt bedobáltam a cuccaimat a táskámba (a kötelező iratokon, vízen, zsepin kívül csoki híján mézes negrót, telefont és Harry Potter egyet tettem be angolul) és visszaültem a gép elé. Változatos, nem igaz? Nem? Hát szerintem se, de a feszültség levezetésére pont jó. Szokásomhoz híven késve indultam és megint úgy sütött a na, mint a felvételi napján, ezt jó előjelnek vettem. Hamarabb megérkeztem mint megbeszéltük, bár Fanni már telefonált előtte. szépen felosonkodtunk a várakozó terembe, először kibeszéltük a meleget, majd kihúztuk a sorszámunkat. És amikor megláttam a 213-at megnyugodtam. hogy aztán újra felpörögjek. Volt még körülbelül fél órán a behívásig, az alatt háromszor eltáncoltuk a rendőr-táncot, idegeskedtünk és megnéztük a tablókat, Lórival hülyültünk és kölcsönösen nyugtatgattuk egymást. majd Lóri következett és mielőtt Fanni bement volna megjöttek a többiek is. Éljen. Örömködtünk egy sort, majd Fanni bement és utána én következtem.
Köszönés tán mondtam a számom és húztam egy témát, majd leültem. Sportok. Remek. Amint láttam, hogy mennyi kép és még öt segédkérdés is van a lapon, teljesen megnyugodtam és tudtam hogy menni fog, ennél sokkal nehezebb dolgokkal is megbirkóztam már. Eleinte nem tudtam koncentrálni Lóri hangja miatt, de sikerült kizárnom és a kérdések alapján összefűznöm a mondanivalómat. Fanni is elmondta, szépen előrementem és mondtam. És mondtam és mondtam. Hol nevettek, hol bólogattak én meg igyekeztem minél nyugodtabbnak látszani... Kettő kifejezést sikerült beleszőni annak nagyon örültem, majd hat perc után mosolyogva kiengedtek.
Szembetaláltam magam tesóm némettanárjával, megkérdezte hogy sikerült, mondtam hogy szerintem jól, majd visszamentem a többiekhez. Fannival felvilágosítottuk és megnyugtattuk őket is majd hazaindultunk egy kis kerülővel. Útközben kétszer telefonáltam Pankának sikertelenül, majd felhívtam mamát, Dénest és az angoltanáromat is, hogy elmondjam nekik a jó hírt.
Itthon apa csinált nekem burgonyás flutát, azt ettük szilvalekvárral és porcukorral, este pedig végre-valahára megnéztem az eredetet a szakköri tagokkal. Nem is értem, hogy eddig miért nem vettem rá magam a megnézésre. Az első előtti perctől fogva tudtam hogy élvezni fogom... De valahogy a filmekkel is úgy vagyok, mint a sorozatokkal: nem jut eszembe magamtól nézni őket, de ha van lehetőség megteszem és imádom. Az Eredetet is. Most már. És nem, nem bántam meg, hogy hajnali négyre értem haza és csak fél délig aludtam, a vasárnap így is pont jó volt.
A hétfő meg pláne, amikor kiderült, hogy maximális pontszámot kaptam. Örültem a fejemnek, mint majom a farkának. Ez után a két hónap után én már nem tervezek semmit az idén. Oké, lesz kompetencia mérés,de a felvételi után ki törődik már azzal? Hát nem, mi sem. Viszont kitűnő még szeretnék lenni és leszek is. Kell a diploma a nyolc év kitűnőségért. Köszöntem.

vasárnap, február 26

Inga-inga-inga-inga

Kezdjük rögtön az elején.
Péntek február 24. délután három óra

Körülbelül másfél hónapnyi kemény próba után elérkeztünk a farsanghoz. Nálunk a nyolcadikosok  már nem műsört adnak elő, hanem keringőznek. Általában. Mi ragaszkodtunk a hagyományokhoz, kiharcoltuk magunknak a lehetőséget, megszerveztük a próbákat, a ruhát és elkezdtük. A próbák jó hangulatban teltek (ez elég enyhe kifejezés) a ruhapróba is viszonylag simán ment, és drága Annám jóvoltából csak a ruhakölcsönzésre és a tánctanárra kellett költeni. Egyébként most már tényleg értem a nővérem, én is imádok táncolni (legalábbis keringőzni) és százszor is újra csinálnám. szóval pénteken volt az első és egyben utolsó fellépésünk, az utolsó óra elmaradt, megettük a párizsi szeletet, majd rohantunk hozzám négyen lányok. 
Szerencsére egyikünk nem táncolt (köszönjük ,ti bátor, hős fiatal hímnemű egyedek!) így segített kikészíteni minket. Majdnem elkéstünk, bár volt még fél óra a táncig, de egy menyasszonyi ruhát nem két perc felvenni.
izgultunk, siettünk, majd bevonultunk és hamar vége lett. Körülbelül háromszor ráléptem a ruhámra, a körben lassúak voltunk, de végig mosolyogtuk az egészet és ha nem veszi senki szerénytelenségnek, jobbak voltunk mint a másik osztály. És apa felvette, Fanni meg fotózott és uramisten annyira csöpögök, hogy az borzasztó.



Tánc után még egy darabig nem öltöztünk át, megnéztük a másik táncot, fotózkodtunk, majd öltözés után még ott maradtunk a többi produkcióra is. Miután vége lett, kezdődött a suli disco (négytől nyolcig), de a teremben jobban repült az idő. Nem véletlenül nem szeretek vakut használni, szörnyű képek készültek, de legalább majdnem mindenkivel van közös képem. Mert az fontos. Hattól nyolcig meg vártuk lent a nem jövő embereket, hogy fizessenek és adjunk nekik pecsétet a kézfejükre. 
Panka is beesett az utolsó fél órára, de akkor már csak sálat fontam és gondolkodtam az újabb jelszavakon (kalesnyikov, szamovár, firhang, csacsi öreg medvebocs) na meg néha benéztem a tornaterembe. A zene is rossz, táncolni sem tudok, semmi értelme hogy ott tengjek-lengjek, maikor kint sokkal jobban lehet szórakozni.
körülbelül negyed kilencre már itthon is voltunk. Szerintem én nem tudom mit csináltam, nem emlékszem. De már nem is mindegy.* A következő "nagy sztori" az angol szóbelim. 
Szombaton.

*Eszembe jutott. Apával hatszor lejátszattam a keringőt és megnéztük a nyolcas futamot is.
Annyi minden történt röpke három nap alatt, hogy folytatásos mese lesz belőle (vagy sem...), de nem most.
Most színház. Megint. Végre!

kedd, február 21

Könnyű széllel szállni az égen


Reggel sütött a nap. tényleg fantasztikus volt ennyi szürkés, locspocsos, sötét nap után napsütésben suliba menni és jönni meg. Telitalpú csizmában, mert a normálisat kiette a só... khm. De már az is szép és egyszer sem estem el. Kosztolányi elhalálozásának dátumán kívül mindent tudtam irodalmon, meg nagyrészt a többi órán is.
Fogalmam sincs, mitől van ilyen fene jó kedvem. Lehet, hogy tényleg a napsütés miatt. Mert nem bánom se a hideget, se a hót, de még a latyakot sem, csak süssön a nap! És az is hihetetlen a napsütésen kívül (bár már épp ideje volt), hogy táncolunk. És mindjárt vége, pedig el se kezdtük. Na majd négy év múlva! 


Most még úgyis csak a nevetgélés meg a beszéd van... ilyen a formánk.

vasárnap, február 19

Mondtam már, hogy szeretem a színházat? Ha nem is mindig, de de.
És nagyon nem tudok mit írni. Ezen a hétvégén is mamámnál voltunk, hóban, de melegben, és megint nagyon sokat ettünk. Most meg épp színházból tértem haza, még a hatása alatt vagyok, így nem is nagyon tudok írni róla.
Igazából másról se. Azt hiszem becsődöltem.


Azt hiszem jó éjszakát.

szerda, február 15

Ideje magunkba szállni

Mindannyiunknak.

"too freaky?"

A másik oldalon mindig fúj a szél...

Jelen esetben csak a hó esik, bár néhány helyen hóvihar is van, ha minden igaz. Mindenesetre nem is időjárás jelentés miatt tévedtem ide. Merő véletlenségből... aha.
Pusztán közléskényszeres és enyhén szeretetéhes (nem hiányos, túl sok szeretetet kapok, de korántsem eleget) mivoltam vezetett a billentyűzethez, hogy elújságoljam azt a közérdekű információt, hogy boldog vagyok. Sálláláláááá. ennyi, minden ok nélkül. Azért a leendő négyes inkábbötös kémia témazáró és a beszélgetések is közrejátszanak ebben. De amúgy csak boldog vagyok. Eléggé. Nagyon.

és és és, megjegyezném, hogy szerelmes vagyok a Kicsi országba. meg a többibe is. de abba nagyon.

hétfő, február 13

Who the ... cares?

Na ledöntöttem, szerintem sütni fogok magányos és unalmas délutánjaimon, ezáltal adózva az emberiség igen csöppnyi részének. Ez amúgy is az én logikám! Ha nem sportolsz, akkor süss, egyél minél többet. De legalább jól fogom magam érezni és valami hasznosat is fogok csinálni.

Amúgy rájöttem, hogy a vasárnapra hagyott házikkal nincsen semmi baj, ha az ember időben kezdi el őket megcsinálni. A hétfői házi viszont kész rémálom. A keddeket szeretem a legkevésbé. De legalább holnap lesz táncpróba. Na meg angol. Viszont az előző hét megerősített abban, hogy a szóbeli felvételin jól fogok szerepelni. Ez azért kellemes és megnyugtató érzés.

És elkezdtem honfoglalózni. Mármint egyedül. Az eddigi évek közös játszmái meghozták gyümölcsüket. És áááh. Most csak örülök a sütinek, meg a terveknek és a filmeknek és a zenének és a ... színeknek. Mondjuk.

péntek, február 10

Na, mi van?!

SEMMI?! Azt mondják kérem metakommunikatíve, hogy ....

Mostanában úgy vagyok én is a bloggal és az írással, mint Indián Lidérc. Szeretném visszakapni a tavaly nyári énem. Vagy a szeptemberit. Mert bár most se írok jobban, de még mindig keveset. Nem tudom melyik a rosszabb,  és tényleg szeretek írni, de egy rohadt interjú lejegyzését is három napja halogatom.
És most ahelyett, hogy előre tanulnék, ami amúgy tök jó érzés; itt ülök a gép előtt és nem csinálok semmi értelmeset. Bár már beágyaztam, a is valami. Megint Hurtsöt hallgatok és idén igenis el fogok jutni valahogy a Szigetre a koncertjükre. Percalapú jeggyel, ha kell, egyedül... 
Vasárnap tényleg szánkóztunk, a farcsontom még most is fáj néha, de megérte. Kicsit kislányosan, elég hangosan, de vidáman és lelkesen voltunk kint körülbelül egy órát, ahogy kell. Hétfőn megint táncpróbánk volt és nem mentem ifirkászra. Kedden nem sikerült interjút készítenem (hülye TV-sek), viszont szerdán 15 percet beszéltem az illetővel telefonon.... Remélem megérte. Csütörtökön kimentünk fotózni Lauval a gyaloghídhoz, egész jó képek sikerültek. Az a baj, hogy van valami probléma a gépemmel és egyre életlenebb képeket csinál. Kár, mert nagyon szeretem. Viszont a zajos meg életlen képek is lehetnek jók. 
Meg a mai nap is, ha sikerül erőt venni magamon és mozgok. Meg kimegyek. És szórakozok egy kicsit. Aztán Petra. Végre. Azt mondta nem vagyok undorító élősködő, így megyek. 
Igen, még mindig éldegélek és nagyon február van. 

vasárnap, február 5

Énisénisénis!

Szóval emberkék az a nagy harci helyzet, hogy tél van. És a tél csodás (most már)! 

Igen tudom, én is szétfagytam, vízben úszik mind a három pár zoknim, a hajam is vizes egy kicsit és a negyed órás út harminc percig tart.... De végre nem latyak van, végre nem csak a csontig hatoló (kac-kac, menjünk Szibériába!) hideg és a napsütés van, hanem megjött a hó is. A MÁV még mindig toporogva és meglepődve áll a tény előtt, hogy havazik. Mert ugye az ember nem számít februárban hóesésre. De mivel a fiatalok többsége e miatt siránkozott közel két hónapon keresztül, igazán örülhetne egy kicsit. Megjegyzem, én nagyon örülök. Holnap végre kimegyünk szánkózni és nagyon nem fog érdekelni minket, ha hülyén nézünk ki és minimum tíz kilóval nehezebbek leszünk. A hó bár nem tapad, de csillog, süpped, csikorog, ropog és szikrázik. Ez a lényeg.


csütörtök, február 2

Fény lebeg, szép szemed, jéghegyen túl veled, végtelen légtengeren...


Hello, February!

Ugye, hogy semmi nem változott, csak a naptár? Bár minden éjjel és minden nap egy kicsit hidegebb, mint az előző, viszont hosszabbodnak a nappalok...
És már hazafelé jövet sem sáros a talaj. Minden fagyott. Ami jó. Ami viszont nem, az az, hogy itt élek egy köpésre lényegében mindentől, mégsem láttam a befagyott folyókat... Igazából semmit nem láttam még a télből. Viszont szombaton majd sétálunk. Közeledik a farsang, a tánc, és utána egy nappal az angol szóbeli. Egy kicsit azért izgulok... Tudom, hogy jó vagyok angolból, de félek a leblokkolástól. Vegyük úgy, hogy ezt le sem írtam.

Szerintem a fogadalmaim felét nem tartom be, bár nem is emlékszem rájuk. Szóval megint tervezgetek, majd így lesz majd úgy lesz, de fene esne az elhatározásaimba! nagyobb akaratom van a puszta tervezgetésnél! Szóval úgy döntöttem megint produktív leszek... Holnap ruhapróba után megírom a házikat és még szombat délelőtt a külön angolt. 
Ez a terv, ajánlom magamnak, hogy sikerüljön.